Évszázadok óta foglalkoztatja az emberiséget az emberi szervezetben fellépő gyulladásos folyamatokhoz kapcsolódó panaszok csökkentése. Már Celsus által leírásra került a gyulladás klasszikus négyes tünete (rubor, calor, dolor, tumor), melyhez Galenus hozzátette a functio laesa fogalmát. A felső légúti infekciók által okozott panaszok kapcsán jelentkező fájdalom és láz jelentősen befolyásolják a betegek állapotát. A fertőző betegségek az emberiséget régóta kísérik. A láz megítélése az elmúlt évszázadok során változó volt, az ókori görögök például kedvező jelnek tartották. A lázcsillapítók felfedezésével egyidőben a láz megítélése is változott, kétségek merültek fel abban, hogy a láznak az emberi szervezet szempontjából védő hatása lenne. Az elmúlt évtizedek kutatásai világítottak rá hogy az esetek többségében a láz segít a szervezet homeosztázisának helyreállításában.