Bevezetés: Az aspecifikus nyakfájdalom az ülőmunkát végző dolgozók egyik leggyakoribb tünetegyüttese. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja felmérni a nyaki gerincet érintő aspecifikus fájdalom előfordulásának gyakoriságát ülőmunkát végző dolgozóknál, valamint a vizsgált változók javulásának mértékét a 3 hónapos csoportos mozgásterápia hatására. Anyag és módszerek: 2019-2020 között összesen 72 ülő testhelyzetben dolgozó vett részt az elsődleges vizsgálatban, amely során a vizsgált személyek saját készítésű kérdőívet töltöttek ki, valamint Stabilizer biofeedback eszközzel mértük körükben a nyaki stabilitás szintjét. Tizenegy aspecifikus nyakfájdalommal küzdő résztvevő került a mozgásterápiás csoportba. A kezelés előtt és után felvettük a vizuális analóg skala, a Neck Disability index és a Neck Bournemouth kérdőív adatait. Fotometriás vizsgálattal meghatároztuk a kraniovertebrális szöget és a protrakciós vállszöget. A statisztikai elemzéshez SPSS programot használtunk (p<0,05). Eredmények: A vizsgált dolgozók 63%-a tapasztalt aspecifikus nyakfájdalmat a vizsgálatot megelőző évben. A nyak instabilitása korrelál a nyakfájdalommal (p=0,005). A kezelés hatására a nyakfájdalom intenzitása szignifikánsan csökkent (p<0,001), szignifikánsan javult a Neck Disability index is (p<0,001), viszont a Neck Bournemouth kérdőív eredményei nem változtak jelentősen (p=0,067). A kraniovertebrális szög szignifikánsan javult (p=0,003), szemben a vállszög értékével (p=0,55). Következtetések: A nyaki gerinc fájdalmának megjelenése magas arányú volt az ülőmunkát végző dolgozók esetében, mely eredmény a szakirodalmi forrásokkal összecseng. Az alkalmazott speciális fizioterápiás kezelés hatékonynak bizonyult a tünetek csökkentésében.  Kulcsszavak: nyaki gerinc, aspecifikus fájdalom, mozgásterápiás beavatkozás