Bár az elmúlt évtizedben számos új gyógyszer került be a myeloma multiplex kezelésének eszköztárába, a betegség az esetek nagy részében továbbra is gyógyíthatatlan, ezért új hatóanyagok bevonására van szükség. A venetoclax a bcl-2 antiapoptotikus fehérje gátlása révén ható új típusú gyógyszermolekula, amelynek különböző hematológiai malignitásokban történő alkalmazásáról az elmúlt években számos tanulmány készült. Myeloma multiplexben való alkalmazása a hatásmechanizmusnak megfelelően a magas bcl-2/mcl-1, illetve bcl-2/bcl-xl aránnyal rendelkező betegeknél előnyös, amely kedvező konstelláció elsősorban a t(11;14) transzlokált betegeknél áll fenn. Bár korai tanulmányok mutattak kedvező eredményeket más citogenetikai eltéréssel rendelkező betegeknél is, a törzskönyvezési igénnyel indított nagy, randomizált 3. fázisú Bellini klinikai vizsgálat a venetoclaxszal kezelt betegeknél ugyan a t(11;14) csoportban nagyon kedvező eredményekre vezetett, de a nem t(11;14) betegeknél többlethalálozást és OS-csökkenést mutatott ki. A vizsgálati eredmények értelmében a venetoclax-alapú terápia myeloma multiplexben csak t(11;14) betegeknek ajánlható. Az optimális alkalmazással és kombinációs partnerekkel kapcsolatban további vizsgálatok szükségesek, mindazonáltal a venetoclax terápia a myeloma multiplex személyre szabott kezelésének irányába tett első lépést jelentheti.  Kulcsszavak: t(11;14), venetoclax, bcl-2