Szívelégtelenségben gyakoribb a cukorbetegség és a cukorbetegek szívelégtelenség-kockázata emelkedett. Mind a 2-es típusú cukorbetegség, mind pedig a szívelégtelenség közös oka a szisztémás szubklinikus gyulladás és az oxidatív stressz. A "Prospective Comparison of ARNI With ACEI to Determine Impact on Global Mortality and Morbidity in Heart Failure (PARADIGMHF)" tanulmány az angiotenzinreceptor-neprilizininhibitor (ARNI) hatását vizsgálta nem cukorbeteg és cukorbeteg szívelégtelen populációban. A tanulmány post hoc analíziseiből világossá vált, hogy a normoglikémiát, a praediabetest, a frissen felfedezett cukorbetegséget és a már ismert cukorbetegséget kockázati sorba lehet állítani, amely szerint a normoglikémiától az ismert cukorbetegségig növekszik a szívelégtelenség kockázata. Kimutatták azt is, hogy a szívelégtelenség kockázata a HbA1c <6% tartományban gyorsabban növekszik, mint az fölött. A PARADIGM-HF vizsgálatban az ARNI-kezelés az angiotenzinkonvertáló enzim gátló terápiához képest jobban csökkentette a HbA1c-t, az inzulinkezelés igényét, a szérumtrigliceridet, és emelte a szérumHDL-koleszterint. A jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján az ARNI-kezelés csökkenti az inzulinrezisztenciát, valamint (valószínűleg a dipeptidil-peptidáz-4 enzim gátlásán keresztül) emeli a szérum-GLP-1-szintet és ezek által is javítja a szénhidrát-anyagcserét.