A hypertonia az egyikleggyakoribb, de módosítható kardiovaszkuláris kockázati tényező. Metabolikus szindrómában a hypertonia mellett megtalálhatók a lipid- és a szénhidrát anyagcsere különböző zavarai. Korábban az antihypertenzív terápia megválasztásakor az I. és 2. generációs béta-blokkolók a magas kardiovaszkuláris kockázattal járó társbetegségek esetén (pl. krónikus obstruktív légúti betegség, perifériás artériás érbetegség, diabetes mellitus és metabolikus szindróma) egyéb indikáció híján nem voltak előtérbe helyezve a hypertonia kezelésében. A harmadik generációs béta-blokkolók (labetalol, carvedilol és nebivolol) - szemben a korábbi generációs készítményekkel - vazodilatátor tulajdonságúak. Mindezeket túlmenően anyagcsere szempontból is kedvezőek, ezért bátran alkalmazhatjuk metabolikus szindrómában szenvedők hypertoniájában is.