A magas vérnyomás meghatározó fontosságú, befolyásolható, kardiovaszkuláris kockázati tényező. A szív- és érrendszeri kockázat a célértékre kezelt vérnyomással szignifikánsan csökkenthető. Ugyanakkor ismert, hogy a vérnyomás-emelkedés mértékével arányosan nő a mentális hanyatlás kockázata és gyakorisága. Sem az individuum, sem a család, sem a társalom számára nem közömbös, hogy a célszervi védelemmel nyert életéveket milyen életminőséggel, milyen szellemi állapotban élik meg a betegek, megőrizve produktivitásukat. Nagy vizsgálatok metaanalízisei bizonyítják, hogy a tenzió csökkentése nem jelenti automatikusan a kognitív funkciók megőrzését, a demencia kockázatának elkerülését. Az egyes antihipertenzívum-csoportok hatástana között e tekintetben is különbségek igazolódtak. Az angiotenzin-II-receptor-blokkolóknak és a dihydropyridin-tartalmú kalciumantagonistáknak e vonatkozásban prioritásuk van, és közülük is a metaanalízisek és vizsgálatok a valsartan és az amlodipin egyedi kedvező tulajdonságait emelik ki. A szerző áttekintést ad a magas vérnyomás és a mentális képességek kapcsolatáról, és áttekinti az irodalmat a vérnyomáscsökkentés hatásairól, különös tekintettel az antihipertenzívumoknak a kognitív funkciókra és a demenciára kifejtett hatásaira.  Kulcsszavak: magasvérnyomás-betegség, vérnyomáscsökkentés, kognitív funkciók, demencia, valsartan, amlodipin  A Sandoz Hungaria Kft. támogatásával.