Az elmúlt néhány évtizedben a betegségek patogenezisének molekuláris szintű megismerése hatalmas fejlődéshez vezetett sok területen, beleértve az egyes kórképek diagnosztizálását és kezelését is. Ugyanakkor az olyan népbetegségek, mint például a kristályarthropathiák felismerése, továbbra is döntően a jól ismert klinikai képen alapul. Így a jellegzetes kép megismerése, illetve felelevenítése alapvető minden orvos számára. Emellett fontos azt is megemlíteni, hogy a betegek kisebb részénél a klinikum közel sem típusos tankönyvi, ráadásul az egyes kristályarthropathiák elkülönítése a tünettan alapján nem mindig lehetséges, s nemritkán akár kevert is lehet a kép. A kristályok indukálta arthritisek jelentősége azonban nemcsak a gyakoriságukon, valamint a tünetek súlyosságán alapul, hanem azon is, hogy felismerésük felhívhatja a figyelmünket az ezeket kísérő társ- (metabolikus szindróma, hypertonia, vesebetegség, perifériás érbetegség) vagy háttérbetegségekre (pikkelysömör, neoplasia). A diagnózis felállítása során el kell különítenünk a kiteljesedett kórképtől az azt megelőző kórállapotokat is, mint például a hyperuricaemiát, ami előrevetíti a fenti társbetegségek kialakulását. A diagnosztikus eszközök fejlődése (mint például az ízületi UH, kettős energiájú CT) azonban a kristályarthropathiák felismerésében is új lehetőségeket biztosít számunkra, amely egyben diagnosztikus gondolkodásmódunkat is át kell hogy alakítsa. A diagnózis felállításával nem fejeződik be a kivizsgálás: fontos az olyan alcsoportok elkülönítése is, melyek eltérő terápiát igényelhetnek, illetve fontos a betegek szűrése a már fent említett betegségek irányába is.  Kulcsszavak: kristályarthropathiák, köszvény, arthritis urica, CPPD-betegség, álköszvény, hidroxiapatit-arthropathia, mészköszvény