A gyermekkori epilepsziaszindrómák közül az egyik legismertebb és leggyakoribb epilepsziaforma az absence, ami az epilepsziás gyermekek 10-17%-át érinti. Korábban úgy gondoltuk, hogy nagyon jó prognózisú betegségről van szó, amit könnyű diagnosztizálni, az első választandó antiepileptikum mellett gyorsan rohammentessé válik a beteg, néhány éves terápia után az esetek döntő többségében elhagyható a gyógyszer, és ezt követően a beteg teljesen egészséges lesz. Ma már tudjuk, hogy ez nem mindig ilyen egyszerű. Azonban, ha ismerjük a diagnosztikai lépések buktatóit, a terápiás lehetőségek előnyeit, hátrányait, akkor még a rosszabb prognózisú esetekben is jobb eredményre számíthatunk.