A gyermekkori inkontinenciák felismerését nehezíti, hogy az anamnézis felvételekor kiderül, a szülő egyáltalán nem tájékozott gyermeke vizelési szokásairól. További probléma, hogy minden gyermekkori vizelettartási zavart az ágybavizeléssel, az enuresis nocturnával azonosítanak, s mivel ezt hibásan csak pszichés okkal magyarázzák, így szégyellik, és nem beszélnek róla, nem kérnek segítséget, így a gyermek kivizsgálatlan és ellátatlan marad. A vizelettartás és -ürítés zavarainak lényege a húgyhólyagot kiürítő izomzat, a detrusor- és a záróizomcsoport, a sphyncter összehangolt működésének a zavara, amelynek oka lehet anatómiai húgyúti fejlődési rendellenesség, eltérés, beidegzési zavar, vagy ezek hiányában funkcionális eltérés. Ez utóbbiak lehetnek nappali tünetek, inkontinencia és éjszakai, enuresis nocturna. Gyakran együtt jár a bélműködés ürítő zavarával. Ha születése óta fennáll a probléma, és nappali tünetei is vannak a gyermeknek, akkor 3 éves korban -, ha csak éjszakai probléma, akkor iskolába menetel előtti nyáron kezdjük el vizsgálni. Másodlagos a bevizelés, több mint 6 hónap száraz időszak után jelentkező bevizelés esetén azonnal vizsgálni kell, mert az okot kell kideríteni és kezelni.