Bevezetés: A szénhidrát-anyagcsere súlyos instabilitása csökken inzulinpumpa bevezetése után 1-es típusú diabelesben. A glükózanyagcsere zavara autonóm neuropathiát okozhat, azonban az autonóm károsodás is felelős lehet az anyagcsere romlásáért. Felmerül a kérdés, hogy milyen mértékű az autonóm idegrendszer érintettsége a pumpakezelés indikációjának megfelelő rossz anyagcsere mellett, továbbá a neuropathia javulása akár rövid időn belül bekövetkezik-e a pumpakeze-lés megkezdése után. Célkitűzés: Vizsgálataink célja a kardiovaszkuláris autonóm funkció jellemzése volt pumpakezelés megkezdésekor, majd a kezelés bevezetése után 2 hónappal. Betegek, módszerek: Vizsgálatainkba 1-es típusú diabeteses beteget vontunk be (38 beteg, 23 nő, 15 férfi, életkor: 29,5+-1,3 év, betegségtartam: 13,8+-,1,5 év; BMI: 23,2+-0,6; átlag+-SE). A kontrollcsoportba 10 nem diabeteses személy került (életkor: 27,8+-2 év). Az autonóm neuropathia (AN) vizsgálatát az inzulinpumpa felhelyezése előtt és azt követően 2 hónappal kardiovaszkuláris reflextesztek (CRT) segítségével végeztük el. Eredmények: A betegcsoportban a legérzékenyebb paraszimpatikus teszt, a belégzésre bekövetkező szívfrekvencia-változás az egészséges kontrollhoz képest szignifikánsan kórosnak bizonyult a kezelés kezdetén (belégzés: 32,6:12,8 vs. 18,6:E 1,5 ütés/min., p>0,001). A paraszimpatikus károsodás mértéke annál kifejezettebb volt, minél hosszabb volt a bólus-bázis inzulinkezelés időtartama az inzulinpumpa 1'e/helyezése előtt a betegekben (A/V score-tartam: r=O,Sl, p<0,05; belégzés-tartam: r=-0,63, p<0,001). A két hónapos pumpakezelés mellett az AN összesített súlyossága csökkent (AN score: 2,2+-0,2 vs. 1,5+-0,2, p<0,05), a belégzésre bekövetkező szívfrekvencia-változás pedig szignifikánsan javult (belégzés: 18,6:112,1 vs. 22,4+-2 ütés/min., p<0,05). Az átlagos a két hónapos kezelés alatt 0,7%-ot csökkent (8,7:E0,2% vs. 8,0:E-0,3%, p=0,125). Következtetés: A pumpakezelés megkezdésekor a fiatal 1-es típusú diabeteses betegekben a paraszimpatikus idegrendszeri diszfunkció dominált, ami már két hónapos pumpakezelés mellett javulást mutatott. Az idegrendszeri érintettség súlyossága szoros összefüggést mutatott a pumpakezelést megelőző bólus-bázis inzulinkezelés időtartamával. Adataink 1-es típusú diabetes mellitusban megerősítik azt a megfigyelést, hogy kóros szénhidrát-anyagcsere esetén a paraszimpatikus idegrendszer károsodik elsőként, ami eredményeink szerint a pumpakezelés elkezdését követően már rövid időn belül is javulhat.  Kulcsszavak: 1-es típusú diabetes, inzulinpumpa-kezelés, autonóm neuropathia