Jelen írással kettős célom van: egyfelől, hogy a pszichodinamikus mozgás- és táncterápia (PMT) módszerében rejlő terápiás lehetőségeket érzékelhetővé tegyem a hatótényezők kiemelésével, külön hangsúlyozva a testtudati munka jelentőségét. Másfelől, többféle pszichodinamikus módszer elméleti megközelítésének szempontjából fűzöm össze mondandómat, a verbális pszichoanalitikus és a nem verbális pszichoterápiás módszerek, emellett a pszichoanalitikus irányzatok közötti "értő párbeszéd" katalizálására. Ennek részeként a "globális élménymód" újféle értelmezési lehetőségét vezetem be. A cikk második felében konkrét példákon keresztül jelenítek meg terápiás helyzeteket. A PMT-módszer a testet terápiás kontextusba vonja. A mozgásos helyzet kapcsolati munkamódjában a mozgásos-testi fókusz és a gondozói érintés a kontextus révén kölcsönös érzelemszabályozást facilitáló helyzeteket tesz lehetővé. Ezzel szemben a - szintén mozgásos - testtudati munka során a figyelmi fókusz nem a kapcsolaton, hanem a személy primer testi élményén van. A testi élmény evidenciája, a globális élménymód miatt is, fokozatosan elválasztja a korábbi jelentést az élménytől. Ez az állapot kellően hangolódó, támogató érzelmi légkörben mintegy "helyet ad" a korábban befogadhatatlan affektusoknak is, és ezáltal teszi lehetővé a változást, gyógyulást.  Kulcsszavak: pszichodinamikus mozgás- és táncterápia, primer testi tapasztalat, globális élménymód, a test alkotó kapacitása, párbeszéd a módszerek és irányzatok között