A revíziós csípősebészet egyik legnagyobb kihívása a medence folytonosságának megszakadásával járó vápadefektusok kezelése. Az esetek túlnyomó részében a törés egy krónikus stressztörés, ami az elvékonyodott vápafenéken alakul ki, és általában egy haránt lefutású, az acetabulumot gyakorlatilag megfelező elváltozást jelent. A rutin röntgenfelvételeket ala és obturator felvételekkel, valamint CT-vel kiegészítve a diagnózis és a műtéti terv elkészíthető. Több műtéti megoldás létezik, és jelenleg nincs konszenzus az ideális megoldásról. Az alkalmazott megoldások közül a leggyakoribb négy, az úgynevezett cup-cage konstrukció, a magas porozitású vápabeültetés hátsó oszloplemezeléssel, az úgynevezett medence disztrakció és cement nélküli vápabeültetés, és a két vagy három füllel rendelkező (egyedi gyártással vagy anélkül készült) vápakosarak használata. Ezen technikák közös célja a vápa hosszú távú megbízható rögzítése mellett a diszkontinuitás gyógyulása (csontos vagy fibrosus módon). A szerzők 5 saját medence diszkontinuitás miatt impaktált csontgraft beültetéssel és vápakosár használatával kezelt eset kétéves klinikai és radiológiai utánkövetését mutatják be.  Kulcsszavak: acetabulum, csípőprotézís, csontdefektus, csontgraft. reoperáció,