A gyermekkori hasi tompa sérülések igen gyakoriak, ezek nagy része kis vagy közepes energiájú behatások révén okoznak szervi sérüléseket. Az elterjedt natív hasi ultrahangvizsgálat megterhelés nélkül jelezheti a parenchymás szervek sérüléseit, azonban pontossága korlátozott. Számos országban már évek óta sikerrel alkalmazzák a kontrasztanyagos ultra-hangvizsgálatot (CEUS) a hasi parenchymás szervek sérüléseinek kimutatásában felnőtt- és gyermekkorban, ezt a növekvő számú és meggyőző irodalom is jól alátámasztja. A publikációk és a viszonylag kis számú saját CEUS-vizsgálatunk alapján fel kívánjuk hívni a figyelmet a gyermekkori hasi szervi sérülések CEUS-vizsgálatának klinikai értékére. Elsősorban a lép, a máj és a vesesérülések elsődleges vizsgálatára vagy követésére érdemes igénybe venni. Bár a traumás esetek nagy részében a kezelés konzervatív, azonban a szövődmények felismerésében, a gyógyulás prognózisának megítélésében javasolható a módszer alkalmazása. Biztonságos, jól tolerálható a CEUS-vizsgálat, amely szükségtelenné tehet kockázatosabb (ionizáló sugárzás, nefrotróp kontrasztanyag) és költségesebb képalkotó vizsgálatokat. A nagy energiájú sérülések esetén és politraumaizált betegekben a CT-vizsgálat továbbra is az elsődleges módszer.  Kulcsszavak: gyermekkori hasi trauma, lépsérülések, kontrasztanyagos ultrahangvizsgálat, CEUS