Bevezetés: Az inadekvát, aránytalan sinuscsomó-tachycardia a szív nomotop ingerképzési zavarával járó, nem ritka klinikai szindróma. A szívritmuszavar-entitást a nem paroxysmalis, magas nyugalmi sinusfrekvencia, a fizikai/pszichés stresszre adott aránytalan sinustachycardia, valamint főként palpitációs panaszok jellemzik. Célkitűzés: Az aránytalan sinuscsomó-tachycardiás betegeink gyógyszeres kezelésével szerzett tapasztalataink ismertetése. Módszerek: 2008 és 2018 között 104 beteget (92 nő, 12 férfi; átlagéletkor 31 +- 10 év) kezeltünk ezzel a szívritmuszavarral. A betegek kivizsgálásuk után 12 elvezetéses EKG-, terheléses EKG-, valamint 24 órás Holter-monitoros EKG-megfigyeléseken vettek részt a gyógyszeres kezelés előtt és után (bizoprolol: 2 × 5 mg/nap; ivabradin: 2 × 5 mg/nap). Az életminőség változását a European Heart Rhythm Association (EHRA) tüneti skálája szerint állapítottuk meg. Eredmények: Mindkét gyógyszer jelentősen csökkentette a nyugalmi sinusfrekvenciát (kontroll: 102 +- 10/min; bizoprolol: 78 +- 6/min; ivabradin: 74 +- 8/min, mindkettő: p<0,0001). A gyógyszeres kezelés nélküli, 24 órás Holtermonitoros EKG-felvételek során mért szívfrekvenciák (minimum-maximum [átlag] sinusfrekvencia/min) a kontrollértékekről (58 +- 8-159 +- 14 [94 +- 6]/min) mindkét gyógyszerre egyaránt szignifikánsan csökkentek (bizoprolol: 53 +- 7-132 +- 13 [77 +- 9]/min [mindhárom: p<0,0001]; ivabradin 51 +- 6-134 +- 18 [77 +- 8]/min [mindhárom: p<0,0001]). A terheléses EKG-vizsgálatok előtt (kontroll: 99 +- 13/min; bizoprolol 81 +- 11/min [p<0,0001]; ivabradin: 84 +- 10/min [p<0,0001]) és a terhelés csúcspontján mért sinusfrekvenciák (kontroll: 164 +- 15/min; bizoprolol: 140 +- 16/min [p<0,0001]; ivabradin: 142 +- 14/min [p<0,0001]) is jelentősen mérséklődtek. Az azonos dózisban adott két gyógyszer szívfrekvencia-csökkentő hatásai között számottevő különbséget nem tapasztaltunk. Az életminőséget tükröző EHRA tüneti skálán (kontroll: 2,3 +- 0,7) mind a bizoprolol (1,4 +- 1,4; p<0,0001), mind az ivabradin (1,1 +- 0,2; p<0,0001) egyformán csökkentette a betegek tüneteit, panaszait. Számottevő cardiovascularis mellékhatás egyik betegcsoportban sem jelentkezett. Következtetések: Vizsgálati eredményeink alapján megállapítható, hogy az aránytalan sinuscsomó-tachycardiás betegek gyógyszeres kezelésére: (1) a kardiospecifikus adrenerg béta-blokkoló bizoprolol és az If-csatorna-gátló ivabradin egyaránt hatékonynak és biztonságosnak bizonyult; (2) az azonos adagban adott két gyógyszer hatékonysága között számottevő különbség nem volt; (3) a gyógyszeres kezelés nemcsak a sinusfrekvenciát csökkentette, hanem a betegek panaszait, tüneteit is mérsékelte.  Kulcsszavak: szívritmuszavar, aránytalan sinuscsomó-tachycardia, gyógyszeres kezelés, bizoprolol, ivabradin