Tényleg azt reméltem, nem kapom el a koronavírust. Ezek a gondolatok csak később kísértettek. Pénteken, 2020. március 13-án, Dél-Bronxban egy közösségi kórházban dolgozva szédülést, általános rossz közérzet nem specifikus tüneteit, izomfájdalmat és fáradtságot kezdtem érezni. Amikor azon az estén hazaértem, meg voltam ijedve, és elutasító voltam. Mielőtt az USA túl lett terhelve COVID-19-betegekkel, sokan közülünk láttak tévériportokat, más országbeli helyzetet bemutató híradásokat, főleg Spanyolországból és Olaszországból. Gyötrelmes volt látni a védőfelszerelést viselő, 24 órát rendhagyóan nehéz körülmények között dolgozó egészségügyi alkalmazottak V ijedt arckifejezését. 2020 első néhány hónapjában nem voltak világos szabályok, rendeletek az orr-száj maszkokról, a közösségi távolságokról az USA-ban, és tagadásban élveztük az életünket, azt gondolva, hogy ez itt, az USA-ban nem történhet meg.