A társadalom idősödésével a szívinfarktus után kardiológiai rehabilitációba vont betegek között is egyre több idős beteggel találkozhatunk. Az időskor önmagában is számos sajátos egészségügyi problémát hordoz (társbetegségek nagyobb száma, összetettebb gyógyszeres kezelés, lehetséges gyógyszer-interakciók, vese-, vagy májkárosodás miatti gyakoribb dózismódosítási igények, vázizomvesztés, mozgásszervi panaszok stb.). Ezekhez sokszor a kommunikációt, tanulási és életmód-változtatási képességet nehezítő egyéb problémák társulnak (érzékszervi gondok, kognitív hanyatlás, érzelmi problémák, nehezebb döntési képesség stb.). Az idős betegek között gyakoribb a magányosság, izoláció, szolgáltatásokhoz való hozzáférés korlátozottsága. Fontos az idős betegek esendőségének (frailty) felismerése, mértékének rögzítése, hiszen nagyban befolyásolja a rehabilitáció során kitűzött célokat és gyakran az általános rehabilitációs gyakorlattól eltérő, egyéni igényekhez igazított terápiás terv felállítása válhat szükségessé. A szívkórház rehabilitációs gyakorlatát áttekintve jól érzékelhető, hogy más a rizikófaktorok összetétele (lényegesen kevesebben dohányoznak, kevesebb a túlsúly, gyakoribb a magas vérnyomás) az idősebbek között. A program szerkezete alapjaiban egyezik a fiatalabbak programjával, mégis, a megvalósítás során másként történik a funkcionális kapacitás jellemzése, a tréning lebonyolítása és az oktatási programok kialakítása is. A kardiológiai rehabilitáció időskorban is eredményes tevékenység. Irodalmi adatok bizonyítják, hogy idős személyekben is csökkenthető a halálozás, a reinfarktus kockázata, javítható a terhelhetőség és az életminőség.  Kulcsszavak: idősek, kardiológiaia rehabilitáció, esendőség