Bevezetés: Az antibiotikumokkal szemben rezisztens bakteriális kórokozók megjelenése és terjedése világszerte egyike a legfontosabb népegészségügyi problémáknak. Az utóbbi években számos új bakteriális rezisztenciakritérium került közzétételre, a rezisztenciaadatok és a klinikai kimenetel közötti korreláció javításának céljából. Anyag és módszer: Jelen tanulmányban mikrobiológiai- és rezisztenciaadatok retrospektív gyűjtése történt, a 2008. 01. 01 - 2017. 12. 31. közötti (10 éves) periódusra vonatkozóan az SZTE ÁOK Klinikai Mikrobiológiai Diagnosztikai Intézetében. Az adatok elemzése során a bakteriális izolátumokat különféle rezisztenciakategóriákba soroltuk (vad típusú, UDR, MDR, XDR, PDR, illetve DTR és mDTR). Eredmények: A tízéves vizsgálati periódus alatt n=16?240 (76,8%) járóbetegmintából és n=13?386 (69,3%) fekvőbetegmintából került izolálásra Gram-negatív baktérium (p=0,038). Az E. coli izolátumokra vonatkozóan a vad típusú törzsek 34,1-39,4%-át tették ki az összes izolátumnak, míg a Klebsiella spp. törzsek esetén 40,4-45,7%-ot. Az UDR-izolátumok prevalenciája az E. coli izolátumokra vonatkozóan 2013-ban volt a legalacsonyabb és 2011-ben a legmagasabb, a Klebsiella spp. esetében 2017-ben volt a legalacsonyabb és 2011/2013-ban a legmagasabb. Következtetés: A klinikumközpontú filozófiáján túlmenően, a DTR (és annak a jelen ebben a tanulmányban részletezett módosításai) a betegágy mellett és a klinikai gyakorlatban történő alkalmazása jelentős előnyökkel járhat a klinikai adatokkal összefüggésben. Kulcsszavak: húgyúti infekciók, antibiotikumrezisztencia, retrospektív, MDR, UDR, DTR