Definíció szerint a neuropátiás fájdalom (nf) a szomatoszenzoros idegrendszer kóros elváltozása vagy betegsége következtében jön létre. A krónikus másodlagos fájdalom szindrómák közé tartozik. A népesség közel 7%-át érinti. Megkülönböztetünk perifériás és centrális nf-et. A perifériás nf-ek közé soroljuk az arcidegzsábát, a posztherpeszes neuralgiát, a traumás idegsérülés következtében létrejövő nf-et, a fájdalmas polineuropátiákat (pl. Diabéteszes nf) és a radikulopátiákat. A központi idegrendszer érzőrendszerének zavara következtében létrejövő centrális nf-hez tartozik: a gerincvelő- vagy az agysérüléshez köthető nf a stroke miatti vagy a sclerosis multiplexhez társuló nf. Klinikai tünetei jellegzetesek: égő érzés, allodynia. Kivizsgálása során a háttérben meghúzódó okokat kell keresni. Kezelésében magas evidenciaszintű, bizonyítottan hatékony gyógyszerek alkalmazhatóak: triciklusos antidepresszánsok, szerotonin- és noradrenalin-visszavételt gátló antidepresszánsok, az antiepileptikumok közül pedig a gabapentinoidok. Az arcidegzsába első vonalbeli gyógyszere a carbamazepin vagy az oxcarbazepin. Farmakorezisztens esetekben neuromodulációs eljárások javasolhatóak, fizioterápiával és/vagy pszichoterápiával kiegészítve. Az nf hatékony és komplex kezelése mindenképpen csapatmunkát, multidiszciplináris megközelítést igényel.