A szemészeti diagnosztika nagymértékben épít képekre és látványra. Az ophthalmoscopia, a makroszkópos és a réslámpás vizsgálat során ugyanúgy képek alapján történik a döntéshozatal, mint az optikai koherencia tomográfia vagy a fluoreszcein angiográfia esetén. Ezek a vizsgáló módszerek általában optikai alapúak. Ha a szaruhártya, a lencse vagy az üvegtesti tér transzparenciája nem megfelelő, akkor a morfológiai elváltozások detektálására valamilyen radiológiai jellegű vizsgáló módszert kell igénybe vennünk. Bár a szemészek számára időnként nélkülözhetetlen a komputertomográfia (CT), illetve a mágnesesrezonanciavizsgálat (MR) is, a legtöbb nem optikai alapú képalkotást a szemészetben ultrahang segítségével végezzük.