Háttér: A diabétesz mellitusz (DM) következtében számos szerv károsodik. A hiperglikémia okozta kóros jelutak aktiválódása simaizomsejt és intersticiális mátrixfehérje károsodáshoz vezethet, mely a légzőrendszert is érintheti. Ugyanakkor a DM légúti és légzőrendszeri szöveti mechanikára gyakorolt hatása nem tisztázott. Ezért célul tűztük ki a DM légzőrendszeri funkcióra, bronchiális reaktivitásra és gázcserére gyakorolt hatásának vizsgálatát patkánymodellben. Módszer: Az állatokat véletlenszerűen három csoportba soroltuk: az egyes típusú diabéteszt modellező csoport állatai egyszeri magas dózisú streptozotocin (STZ) kezelésben részesültek (DM1, n=13), a kettes típusú diabéteszt magas zsírtartalmú diéta és alacsony dózisú STZ kezelés kombinációjaként alakítottuk ki (DM2, n=14), míg a kontroll csoport (C, n=14) állatainál nem alkalmaztunk STZ kezelést. A légúti áramlási ellenállás (Raw), valamint a légzőrendszeri szövetek mechanikai tulajdonságait jellemző szöveti csillapítási (G) és rugalmassági (H) tényezők meghatározására a kényszerített oszcilláció módszerét alkalmaztuk. Az artériás vér parciális oxigén tenziójának és a belélegzett gáz oxigén frakciójának hányadosát (PaO /FiO ) és az intra- 2 2 pulmonális söntfrakciót (Qs/Qt) artériás és centrális vénás vérgázmintákból határoztuk meg. A méréseket 0, 3 és 6 H Ocm-es pozitív végkilégzési nyomások 2 (PEEP) mellett végeztük. A légúti válaszkészséget metakolin (MCh) provokációs teszttel ítéltük meg, valamint a tüdő kollagéntartalmát szövettani vizsgálatokkal elemeztük. Eredmények: A DM1 és DM2 csoport állatainál az Raw, G, H, és Qs/Qt szignifikánsan magasabb, míg a PaO /FiO alacsonyabb volt és a légúti válaszkészég 2 2 romlott az exogén stimulussal szemben. A szöveti mechanikai paraméterek pozitív korrelációt mutattak a szövettani metszeteken azonosított kollagén mennyiségével. A PEEP emelésével a légzőrendszer mechanikai tulajdonságai javíthatóak voltak, ugyanakkor ez nem nyilvánult meg a gázcsere paraméterek normalizálódásában. Következtetés: Az eredményeink alapján a DM káros hatással van a légúti és tüdőszöveti mechanikára, amely az alveolusok fokozott kollapszushajlamában is megnyilvánul, melyre a PEEP emelése jótékony hatással volt. Továbbá, a DM perzisztáló kapilláris diszfunkcióhoz és kóros légúti adaptációs készséghez vezetett.  Kulcsszavak: kényszerített oszcilláció, hiperglikémia, légzőrendszeri mechanika, légúti válaszkészség