A tanulmányban a Kohorsz'18 (Magyar Születési Kohorszvizsgálat) várandósságról szóló adataival számszerűsítettük, hogy a gyermeket váró párok esetében külön az anya és az apa életkora, valamint a kettő kombinációja milyen mértékben befolyásolja, hogy a várandósság elérése nehézségbe ütközik-e vagy sem. Ezt a következőképpen definiáltuk: 12 hónapnál tovább tartott mire a várandósság bekövetkezett, és/vagy valamilyen kezelésre került sor, ami hozzájárult a kívánt fogantatás megvalósulásához. A logisztikus regressziók eredményei szerint az életkor emelkedése szignifikánsan növeli annak a valószínűségét, hogy a kívánt várandósság elérése nehézségekbe ütközik. A 30 év alatti nőkhöz viszonyítva ez a hatás már a 30-34 évesek körében szignifikáns, esetükben 1,63 volt az esélyhányados. A 35-39 évesek körében a hatás 3,6-szoros, a 40 évesek és idősebbek esetében pedig 8,3-szoros. Az első gyermeküket váró nők esetében még nagyobb annak a valószínűsége, hogy 30 éves koruk felett a kívánt várandósság várat magára, ugyanakkor, ha már nem az első gyermekét vállalja, akkor nem számít, hogy a baba 30 éves kor alatt vagy 30 és 35 év között valósul meg. A férfiak esetében, amennyiben 40 évesek vagy idősebbek, a 40 év alattiakhoz képest kétszeresére nő annak a valószínűsége, hogy nehézségek adódnak. Becslést készítettünk arra vonatkozóan, hogy évente Magyarországon hány gyermek születik asszisztált reprodukciós eljárások következtében: mintegy 1920 gyermek születik lombikbabaként, szervezeten kívüli megtermékenyítéssel, akikhez még 427 olyan gyermek társul, akik inszemináció után fogannak meg. A két eljárás az egy azon évben született gyermekek 2,64%-át, 2347 gyermeket érint. A becslés 95%-os konfidenciaintervalluma alapján az így született gyermekek éves száma 1920 és 2631 között valószínűsíthető.  Kulcsszavak: meddőség, termékenység, gyermektervezés, asszisztált reprodukció, életkor