Bevezetés: A népesség átlagéletkorának növekedésével az egészséges öregedés globális közegészségügyi kérdéssé vált. Célkitűzés: Feltárni a rendszeres fizikai aktivitás hatását idős, alacsony fizikai aktivitással rendelkező nők esetében a fizikális változókra és az életminőségre. Anyag és módszer: A mintába 60 év feletti, az International Physical Activity Questionnaires (IPAQ) long verziója alapján alacsony fizikai aktivitással rendelkező nők kerülhettek be. A résztvevők 2019. március és május között 12 hetes talajtornán vettek részt, heti 3 alkalommal 1-1 órás intervallumban. A kutatás kizárási kritériumai közé tartozott a súlyos vesztibuláris, auditív és vizuális zavarok; önálló járástávolság <10 m; instabil cardiopulmonális betegség; operatív beavatkozás az elmúlt fél év során; 2 hétnél tovább tartó távolmaradás tervezése a mozgásprogram ideje alatt. Az adatgyűjtés során a testtömeg, testzsírszázalék, testtömeg index (BMI), Chair sit and reach teszt (ChS), Berg Balance Scale (BBS) és a 36-Item Short Form Health Survey (SF-36) kérdőív eredményei kerültek feljegyzésre. A statisztikai számításokat SPSS 22.0 szoftverrel végeztük. Eredmények: A vizsgálatban résztvevők (N=46) adataíbana BMI értéken kívül (p=0,045) jelentős változás következett be, továbbá szignifikáns javulás volt kimutatható mindkét alsóvégtagi izomzat nyújthatóságában (p<0,001), a BBS skálában (p<0,001) és az életminőség kérdöiv 7 dimenziójában (p<0,001). Limitációk: A kutatás eredményeit fenntartással kell fogadni az alacsony elemszám, valamint az egyféle alkalmazott mozgásprogramra való tekintettel. Megbeszélés: Eredményeink alapján a rendszeres, közepes intezitású fizikai aktivitás pozitívan hat az idősek funkcionális mozgásaira és életminőségére.  Kulcsszavak: fizikai aktivitás, időskor, mozgásterápia, életminőség, hajlékonyság, funkcionális mozgások