Célkitűzés: Saját tapasztalataink alapján a nem infektív uveitis (NIU) indikációra indított adalimumab hatásosságának, szteroidspóroló hatásának és mellékhatásprofiljának bemutatása. Betegek és módszerek: A Debreceni Szemklinikán NIU-indikációra adott adalimumab terápiában részesülő betegek uveitisének aktivitását, az alkalmazott kortikoszteroid és antiglaukómás hatóanyagok mennyiségét, és a kezelés alatt jelentkező mellékhatásokat elemeztük. Eredmények: 14 betegnél indítottunk adalimumabterápiát 2017 júliusa és 2020 márciusa között. Indításkor az átlagéletkor 30,4 év (tartomány: 8,5-51,2 év) volt, a NIU diagnózisának felállítása és az adalimumabkezelés elkezdése között átlagosan 7,8 év telt el (tartomány: 0,3-32,1 év). Az átlagos követési idő 1,5 év (tartomány: 30 nap - 2,8 év) volt. Az átlagos napi szisztémás metilprednizolon-szükséglet az adalimumabterápiát megelőző évben 7,2 mg (tartomány: 0-26,8 mg; átlagos kumulatív dózis 2610,7 mg/év), míg a terápia elkezdését követő évben már csak 1,2 mg volt (tartomány: 0-8,8 mg; átlagos kumulatív dózis 424,7 mg/év; p = 0,01). Az alkalmazott napi szteroid csepp száma 2,1-ről (SD 1,5) 1,2-re (SD 1,3), az antiglaukómás hatóanyag száma 2-ről (SD 2,1) 1,3-re (SD 2,0) csökkent. A követési idő végén a szemek 64%-a gyulladásmentessé vált. A betegek 71,4%-a az adalimumab mellé kiegészítő immunszuppresszív szert használt. Az első betegünknél nagy dózisú szteroid és methotrexat szedése mellett szepszis jelentkezett az indukciós szakban, két betegünknél pedig enyhe lefolyású övsömör alakult ki. Egy betegnél sem kellett végleg abbahagyni az adalimumabterápiát. Következtetés: Az adalimumab hatásosnak bizonyult súlyos NIU-esetekben, ugyanakkor a betegek háromnegyede egyéb immunszuppresszív terápiában is részesült. Használatával jelentős szteroidspórolás érhető el, a felismert mellékhatások kezelhetőek voltak, azonban a betegek szoros követést és körültekintést igényelnek. Kulcsszavak: adalimumab, nem fertőzéses uveitis, szteroidspórolás, mellékhatás