Bevezetés: Számos pszichiátriai zavar tüneteként jelenik meg fokozott mértékű impulzivitás, például figyelemhiányos hiperaktivitás zavarban (Attention-Deficit Hyperactivity Disorder, ADHD), borderline személyiségzavarban (Borderline Personality Disorder, BPD), impulzuskontroll- és viselkedészavarokban, bulimiában, addikciókban, valamint összefügg olyan maladaptív viselkedésformákkal is, mint a nem szuicidális önsértés és a szuicid magatartás. Átfogó kutatásunk célkitűzése az impulzivitás, mint közös rizikófaktor diagnosztikus kategóriákon átívelő vizsgálata, különböző dimenzióinak (motoros, figyelmi impulzivitás, tervezés hiánya) neuropszichológiai, elektrofiziológiai vizsgálata és gyermekkori adverz eseményekkel, genetikai rizikófaktorokkal való összefüggéseinek és terápiás lehetőségeinek feltérképezése. Módszerek: Jelen tanulmányban a kutatás általános keretrendszerét és előzetes eredményeinket mutatjuk be: impulzivitás-profil, személyiségvonások és agressziókezelés szempontjából hasonlítottunk össze felnőttkori ADHD és BPD fődiagnózisú pácienseket, kontrollszemélyeket, önkitöltős kérdőívek alapján (Barratt Impulzivitás Skála, Cloningerféle Temperamentum és Karakter Kérdőív). Vizsgáltuk a gyermekkori bánásmód szerepét az impulzivitás alakulásában. Az adatfelvétel jelenlegi pontján a borderline csoportban a nők túlsúlya jelentős, így az összehasonlításokat a nő páciensek (N=111 fő 152 bevont összes páciensből) bevonásával mutatjuk be. Eredmények: A három csoport között szignifikáns különbség volt kimutatható. A BIS alapján a figyelmi és motoros impulzivitás fokozott mértékben volt jelen ADHD esetén, míg a tervezés hiánya a borderline fődiagnózisú páciensekre volt jellemző (p<0,001). A TCI-R-rel mérve az ADHD-s páciensek szignifikánsan magasabb pontszámmal jellemezhetők hat alskála esetében (újdonságkeresés, ártalomkerülés, jutalomfüggőség, kitartás, önirányítottság, együttműködés) mint a BPD-s csoport (p<0,001). A gyermekkori érzelmi elhanyagolás diagnózistól függetlenül szignifikánsan magasabb impulzivitás-szinttel járt együtt felnőttkorban (R=0,54, p<0,001). Következtetés: Az impulzivitás - mint számos diagnosztikus kategória - részét képező jelenség összetett, mást és mást jelenthet különböző kórképek esetén. E tünet alaposabb feltérképezése több pszichiátriai zavar etiológiájának jobb megértéséhez, terápiás lehetőségeinek finomodásához, célzottabbá válásához vezethet.  Kulcsszavak: impulzivitás, felnőttkori figyelemhiányos hiperaktivitás zavar, borderline személyiségzavar, érzelmi elhanyagolás