Bár ma már egyre több adat áll rendelkezésünkre a szuicid viselkedés hátterét illetően, a klasszikus rizikófaktorok azonban csak korlátozott klinikai prediktív értékkel bírnak, mert a szuicid cselekményhez vezető akut lélektani folyamatokra vonatkozóan kevés megbízható információt szolgáltatnak. Mivel az akut szuicid veszély felismerésének elmaradása korlátozza az adekvát segítségnyújtás lehetőségét, ezért egyre intenzívebb kutatások kezdődtek a kockázatelemzés és a rizikóbecslés pontosabb előrejelzést biztosító módszereinek kidolgozása érdekében. Az elmúlt években két specifikus tünetcsoportot írtak le, melyek segítséget nyújthatnak a preszuicidális pszichopatológia pontosabb meghatározásában és így az öngyilkos magatartás predikciójában is. Amerikai kutatók két szuicidspecifikus szindróma, az akut szuicid affektív zavar (ASAD) és a szuicid krízis szindróma (SCS) leírását követően azok klinikai bevezetését javasolják. Írásunkban bemutatjuk a fenti újonnan kidolgozott szuicid-specifikus szindrómák legfontosabb jellemzőit, a klinikai alkalmazásuk során szerzett tapasztalatokat és kutatási eredményeket. Ezen specifikus tünetcsoportokat összehasonlítjuk a klasszikus preszuicidális lélektani jellemzőkkel arra a kérdésre keresve a választ, hogy valóban a szuicid magatartás tünettanának új transzdiagnosztikus értelmezéséről van-e szó, vagy csupán a már ismert, klasszikus tankönyvi tünetek új formában való megjelenésének lehetünk szemtanúi.  Kulcsszavak: szuicid-specifikus szindrómák, öngyilkosság, rizikófaktorok, előrejelzés, öngyilkosság-megelőzés