A tudományos és technológiai fejlődésnek köszönhetően a népesség és ezen belül a szívbetegek egyre magasabb életkort érnek meg. Ennek egyik negatív következménye a szívelégtelenség (SZE) növekvő előfordulása. Sok új, hatékony terápiás lehetőség vált elérhetővé az elmúlt évtizedben a szívelégtelen betegek kezelésére, ennek ellenére a betegség halálozása még mindig igen magas. Ezért kiemelkedő fontosságú, hogy a betegséget minél korábbi stádiumban diagnosztizáljuk és az időben megkezdett adekvát és lehetőség szerint oki kezeléssel annak progresszióját lassítsuk, megállítsuk.