A népesség lélekszáma az ország jelenlegi területén 1981. január 1-jén érte el maximumát 10 millió 713 ezer fővel, azóta folyamatosan csökken, és 2019. január 1-jén 9 millió 773 ezer főt tett ki. Mind a létszámgyarapodása, mind a fogyása a korösszetétel öregedésével párhuzamosan zajlott. 1981 és 2019 között a 0-14 éves gyermekkorúak létszáma közel 40 százalékkal csökkent, miközben a 65 évnél idősebb lakosoké 32 százalékkal növekedett. Míg az 1980-as években főleg a kedvezőtlen halandósági viszonyok és a magas halálozás, addig az 1990-es évektől főleg a termékenység és a születésszám erős visszaesése, majd tartósan alacsony szintje játszott meghatározó szerepet a népesség természetes fogyásában. A népesség reprodukciója akkor biztosított, ha egy nő átlagosan 2,1 gyermeknek ad életet. Utoljára az 1970-es évek közepén volt ennél magasabb a teljes termékenységi arányszám (TTA) értéke, azóta folyamatosan elmarad ettől a szinttől. A 2018. évi 1,49-es érték mintegy 40%-os reprodukciós hiányt mutat. A termékenység életkor szerinti görbéje radikálisan megváltozott. Míg 1990-ben a kívánt gyermekek 81%-a megszületett az anya 29 éves koráig, jelenleg a tervezett gyermekek több mint felét (51%) 30 évesen vagy e fölötti életkorban szülik meg. Ez megnöveli a magzati halálozások esélyét, ami a 35 vagy 40 év fölötti fogamzásnál dinamikusan növekszik. A szülőképes korú nők létszámának csökkenése miatt a jelenlegi alacsony, mintegy 89 ezres születésszám fenntartásához a TTA értékének a 2018. évi 1,49-ről 1,83-ra kellene emelkednie az elkövetkező tizenöt évben. A reprodukciós szint elérése esetén is (TTA=2,10) a születésékszáma a jelenlegi 89 ezerről mindössze 102,5 ezer főre emelkedne 2033-ig. Így a népesség természetes fogyásának megállításához a termékenység emelkedése mellett a mortalitás jelentős csökkentésére és a várható élettartam dinamikus növelésére is szükség lenne.  Kulcsszavak; termékenység, reprodukció, gyermekvállalás