Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=162555
MOB:2020/1
Szerzők:Morvay-Sey Kata; Tékus Éva; Kerner Ágnes; Rétsági Erzsébet; Ács Pongrác; Pálvölgyi Ágnes
Tárgyszavak:SPORT; AGRESSIO
Folyóirat:Sport- és Egészségtudományi Füzetek - 2020. 4. évf. 1. sz.
[https://etk.pte.hu/oktatas_aloldalak/sport-es-egeszsegtudomanyi-fuzetek ]


  A vonás-agresszió összehasonlító vizsgálata különböző sportágat űzők, valamint rendszeresen nem sportolók körében / Morvay-Sey Kata [et al.]
  Bibliogr.: p. 60-62. - Abstr. hun., eng.
  In: Sport- és Egészségtudományi Füzetek. - ISSN ISSN 2560-0680,  eISSN 2560-1210. - 2020. 4. évf. 1. sz., p. 46-62. : ill.


Célkitűzés: A sportban küzdő felek a győzelemre törekvés szándékával alkalmazhatnak a sportági szabályok betartásával agresszívnak tűnő cselekvési formákat. Célunk volt megvizsgálni, hogy a sportolók valóban agresszívabbake mint a nem sportolók, vagy a sport a maga feszültségcsökkentő szerepén keresztül esetleg az agresszió szintjét is csökkenti. Hipotézisek: Feltételeztük, hogy a sportolók (sportágtól függetlenül) szignifikánsan alacsonyabb vonás-agresszió szinttel, és alacsonyabb alskála értékekkel rendelkeznek, mint nem sportoló társaik. Feltételeztük, hogy a sportágakat taktikai szempontú alcsoportokba rendezve szignifikáns különbséget találunk a nagyobb kontakttal járó sportági csoportok vonásagresszió szintje, valamint a kontakttal nem járó sportági csoportok között. Feltételeztük, hogy az egyes sportágakat önállóan vizsgálva, azok űzői között statisztikailag kimutatható különbséget találunk a vonás-agresszi- óra vonatkozóan. Anyag és módszer: Kutatásunkban a Buss-Perry (1992) vonás-agressziót mérő kérdőívet használtuk (magyar valid. Gerevich et al., 2012). Négy alskálája van: verbális agresszió, fizikai agresszió, düh és hosztilitás (ellenségesség). A vizsgálati mintát 14-18 éves (N=280) diákok alkották. Két csoportot: sportolók (N= 140) és nem sportolók, (N=140), és négy alcsoportot képeztünk: érintkezés nélküli vagy sorsolásos sportágak (aerobik n=20), sportjátékok (kézilabdázás n=20, kosárlabdázás n=20), páros küzdősportágak (birkózás n=20, judo n=20, karate n=20) és ciklikus sportágak (úszás n=20). A vizsgálatban való részvétel anonim módon, önkéntesen történt, a szülői tájékoztatás és beleegyező nyilatkozat kitöltése után. A statisztikai elemzést az SPSS 24.0. programmal végeztük, szignifikánsnak fogadtuk el az eredményeket, ha p?0,05 volt. Eredmények: A nem sportolók szignifikánsan magasabb vonás-agresszió összpontszámmal, düh, hosztilitás és fizikai agresszió pontszámmal rendelkeznek a sportolókhoz képest. Verbális agresszió tekintetében nem találtunk szignifikáns különbséget a két csoport között. A nem sportolók az egyes sportági csoportokhoz viszonyítva is szignifikánsan magasabb vonás-agresszió összpontszámot és fizikai agresszió pontszámot mutattak. Az egyes sportági csoportokat összehasonlítva nem volt kimutatható különbség a vonásagresszió összpontszámot tekintve, azonban szignifikáns különbséget találtunk a páros küzdősportágat űzők és a sorsolásos sportágak képviselői között, miszerint a páros küzdősportágat űző csoport fizikai agressziót mutató értékei magasabbak. Következtetés: Eredményeink függvényében feltételezhetjük, hogy a rendszeres sporttevékenység csökkenti az agressziót. Azonban ennek bizonyításához longitudinális vizsgálatokra lenne szükség, melyek a személyeknél sporttevékenység megkezdése előtt, majd azt követően mérik a vonás-agresszió mértékét. Ennek azonban jelentős korlátai vannak, így nem meglepő, hogy a nemzetközi irodalomban is elvétve található ilyen jellegű kutatás.  Kulcsszavak: vonásagresszió, sportoló, nem sportoló