A 2-es típusú cukorbetegség fokozott kardiovaszkuláris rizikóval társul, a magas vércukorszint fontos szerepet játszik a kardiovaszkuláris és a mikrovaszkuláris szövődmények kialakításában. Korábban a UKPDS- és a DCCT-vizsgálatok igazoltak kedvező kardiovaszkuláris kimenetelt 2-es és 1-es típusú cukorbetegeknél a szoros vércukorkontroll hatására, amely az összhalálozás jelentős csökkenésével is társult. Azonban ezt követően a nagy prospektív vizsgálatok (ACCORD, ADVANCE, VADT) nem igazolták a halálozás csökkenését intenzíven kezelt 2-es típusú cukorbetegeknél. 2008 óta a roziglitazonnal kapcsolatos kedvezőtlen kardiovaszkuláris szövődmények miatt az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszer-engedélyeztetési Hivatal kardiovaszkuláris kimenetelt megítélő vizsgálatokat ír elő a kardiovaszkuláris biztonságosság megítélésére a glikémiás hatékonyság igazolásán túl. A DPP4-gátlók esetén kardiovaszkuláris biztonságosság igazolódott. A GLP1-analógok kedvező hatással voltak kardiovaszkuláris mortalitásra és a renalis végpontokra 2-es típusú cukorbetegségben. Az SGLT2-gátlók csökkentették a szívelégtelenség miatti hospitalizációt, főleg olyan 2-es típusú cukorbetegeknél, akiknél korábbról ismert volt kardiovaszkuláris betegség, és csökkentették a vesebetegségek progresszióját is. Az Amerikai Diabetes Társaság és az Európai Diabetes Társaság megújította a 2018-ban kiadott szakmai állásfoglalását a 2-es típusú cukorbetegség kezelésével kapcsolatosan a 2019-ben megjelent, friss kardiovaszkuláris kimeneteli vizsgálatok eredményei alapján. A szerző megpróbálja összefoglalni a jelenleg elérhető kardiovaszkuláris kimenetelt megítélő, diabetológiai témájú klinikai vizsgálatokat és az újdonságokat a 2-es típusú cukorbetegség modern kezelésében.  Kulcsszavak: 2-es típusú cukorbetegség, kardiovaszkuláris kimeneteli vizsgálatok, GLP1-analógok, DPP4-gátlók, SGLT2-gátlók