Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=149795
MOB:2020/1
Szerzők:Bokor László
Tárgyszavak:TÁNCTERÁPIA; MOZGÁS; PSZICHOANALITIKUS TERÁPIA
Folyóirat:Pszichoterápia - 2020. 29. évf. 1. sz.
[https://www.mentalport.hu/a-folyoirat/korabbi-szamok/]


  A mozgás és a létezés : a mozgás- és táncterápia pszichoanalitikus megközelítésből / Bokor László
  Bibliogr.: p. 20. - Abstr. hun., eng.
  In: Pszichoterápia. - ISSN 1216-6170. - 2020. 29. évf. 1. sz., p. 12-20. : ill.


A tanulmány arra tesz kísérletet, hogy a fizikai mozgás fekvő helyzetből adódó behatárolásával dolgozó pszichoanalitikus megközelítéssel gazdagítsa a mozgás- és táncterápiás módszert, és ugyanakkor merítsen is belőle. A tanulmány amellett érvel, hogy a két módszert a "nagy" különbségek kötik össze. A páciens és terapeuta szubjektív világa közötti folyamatos kölcsönhatásból eredően az interszubjektív összekapcsolódás és szétválás hullámzása alkotja a terápiás kapcsolatot. A fejlődés során átéltek részben felidézhető reprezentációkként válnak a mentális folyamatok szervezőivé. Ezek folyamatokat tárolnak, valójában mozgásos természetűek, ezért inkább foghatjuk fel őket filmként, mint fényképként. A folyamatszerűség annál erősebben meghatározó, minél erősebb affektusokat váltott ki egy adott élmény. Trauma esetén minimálisak a deklaratív elemek, s a procedurális minőségek válnak meghatározóvá a létrejövő reprezentációkban. Mindkét módszerben meghatározó az affektusok összehangolása és a cselekvések anticipációja. Stern ezt az interakcióban résztvevők idő-tér-affektus sémákból felépülő viselkedéskoordinációjának közös történeteként írta le, és a reakcióidőn belüli mozgásos válaszok kimutatásával bizonyította. A kapcsolati folyamatok során hasonló módon értjük meg a másikat, mintegy "belelépünk a cipőjébe", így a mentális szimuláción keresztül tesszük felismerhetővé önmagunk számára a másik mentális állapotát. A mozgás folyamatszerűsége elősegíti az élményfolyamat mozgásban történő megfogalmazását. A mozgás- és táncterápiában ez a mozgás egyenletesen lebegő követésével, míg a pszichoanalízisben a mimikai mozdulatokkal, elsősorban fonetikus csatornákra építve jön létre a mentális szimuláció. Mindkét módszer hangsúlyt fektet az utólagos reflektálásra, de ennek időzítésében, módjában jelentős az eltérés. A mozgás- és táncterápiás módszert egyéni, csoportos, nagycsoportos szettingben egyaránt alkalmazzák, azonban az adott helyzethez tartozó eltérő hatásmechanizmusok jelenleg nyitott kérdéseket hordoznak.  Kulcsszavak: test-szelf-reprezentáció, pszichoanalízis, mozgás- és táncterápia, interszubjektivitás, tükörneuron rendszer