A hyperglykaemia kialakulásában szerepet játszó kórélettani tényezőket "totális tizenegyként" foglalhatjuk össze. A diabetes mellitus terápiaválasztásában az előbbi faktorok ismerete, a megfelelő glykaemiás kontroll elérése mellett a kombinált kezelési formák preferálása, új hatásmechanizmusú készítmények használata és a kezeléssel összefüggő legfontosabb mellékhatások (testsúlynövekedés, hypoglykaemia-rizikó) minimalizálása is kiemelt jelentőségű a kardiovaszkuláris biztonságosság figyelembevételével. Az inkretintengelyen ható DPP-4-gátló vegyületek közé tartozó sitagliptin a pancreas béta-sejtjei inzulintermelésének glükózfüggő módon történő serkentése és az alfa-sejtek glukagonszekréciójának csökkentése révén fejti ki hatását. Emellett számos ismert pleiotróp komponens ismert (vérnyomást és postprandiális hyperlipaemiát csökkentő hatás, endotheldiszfunkció javítása, oxidatív stressz és krónikus alacsony aktivitású gyulladás mérséklése). Utóbbiak mellett előnyös vizsgálati eredmények állnak rendelkezésre a sitagliptinterápia és a NAFLD, a PCOS, a nefro­protekció összefüggésében is. A klinikai kutatási adatok megerősítik a sitagliptinkezeléssel elérhető hosszú távú, hatékony glykaemiás kontrollt, adatokat szolgáltatnak a korai kombinációs terápia előnyeiről és a kognitív funkció javulásáról is idős betegekben. A sitagliptin kardiovaszkuláris biztonságosságával kapcsolatban a TECOS-vizsgálat mutatott non-inferioritást igazoló eredményeket.  Az Egis Gyógyszergyár Zrt. támogatásával.