A primer hyperaldosteronismus különös figyelmet érdemel a szekunder hipertóniák között. Ebben a betegségben a primer hipertóniánál gyakoribb a hypokalaemia és az érrendszeri szövődmény, valamint jellegzetes a szokásos vérnyomáscsökkentés kudarca. Kitüntetett jelentőségét növeli, hogy a hipertóniások 1,5-5%-a körüli hányadában potenciálisan műtétet igénylő elváltozás - általában aldoszteront termelő daganat - áll a háttérben. Az esetek töredéke részesül azonban csak megfelelő kivizsgálásban, a fejlett országokban is. Ennek oka részben az, hogy a speciális vizsgálatok technikailag komplikáltak, szűk keresztmetszetet képeznek, és értelmezésük bizonytalanságokkal terhelt (adatelemzésre felkészült szakembert igényel). Az egyik kitörési pont a hipertónia-irányelvekben felértékelődött spironolakton elterjedtebb alkalmazása rezisztens hipertóniában.