Jelen kutatásunk célja volt, hogy felmérjük, megjelenik-e különbség a relapszusban lévő szisztémás lupus erythematosusos és rheumatoid arhritises betegek elmúlt egy év során átélt negatív életeseményeinek számában és az észlelt stressz, depresszió és szorongás szintjében a remisszióban lévő betegekhez mérten. További összehasonlítást végeztünk a jóllét és az élettel való elégedettség szintjére vonatkozóan. Ezenfelül célunk volt, hogy feltárjuk, mely pszichológiai protektív és rizikótényezők mutatnak pozitív, illetve negatív összefüggést az észlelt stressz és depresszió mértékével. A kérdések megválaszolása érdekében létrehoztunk egy relapszusban, valamint egy remisszióban lévő betegekből álló csoportot. A relapszusban lévő betegek csoportját 38 beteg, a remisszióban lévők csoportját 52 beteg alkotta. Mindkét csoport esetében megvizsgáltuk az életesemények számát, a depresszió, a szorongás és az észlelt stressz mértékét, a társas támogatottság, a megküzdési stratégiák és a reziliencia jellemzőit. Az észlelt stressz és a jóllét esetében szignifikáns különbség jelent meg a két csoport között. A reziliencia negatív összefüggést mutatott továbbá az észlelt stressz és a depresszió szintjével. Kulcsszavak: rheumatoid arthritis, szisztémás lupus erythematosus, relapszus, remisszió, pszichológiai rizikó- és protektív tényezők