Az osteoarthritis (OA; arthrosis) a leggyakoribb mozgásszervi megbetegedés, amely a betegek mozgáskorlátozottságához vezet, és ezáltal jelentős gazdasági terhet ró a társadalomra. Az OA patogenezisének jobb megismerése, a képalkotó vizsgálati módszerek fejlődése lehetővé tette, hogy az elmúlt évtizedben koncepcióváltás jöjjön létre a kórkép diagnosztikájában, kezelésében. A korai OA (EOA) rizikófaktorai, prediktív tényezői és az ezek felismerésében segítséget jelentő diagnosztikus módszerek ismertek, így ezeknek a modalitásoknak a rutinszerű használata a mindennapos gyakorlat részévé válhat a klinikus számára. A rizikóstratifikáció és a korai diagnózis a feltétele a sikeres primer és szekunder prevenciónak, valamint az EOA kezelésének, a reverzibilis károsodások megszüntetésének. A szemléletváltás hosszú távú célja az OA-prevalencia csökkentése, a jobb életminőség biztosítása. Kulcsszavak: korai osteoarthritis, mechanoinflammáció, metainflammáció, rizikóbecslés, korai intervenció