Célkitűzés: A több szervet érintő, Vogt-Koyanagi-Harada-szindróma két esetének bemutatásán keresztül áttekinteni a betegség szemészeti tüneteit és terápiás lehetőségeit. Betegek és módszer: Első esetünkben a 41 éves, második esetünkben a 46 éves nőbeteg kétoldali látásromlás miatt jelentkezett intézményünkben. Mindkét esetben granulomatosus panuveitis klinikai képével találkoztunk serosus retinaleválások kíséretében. A fertőzéses eredet kizárása után, a neurológiai, fül-orr-gégészeti és bőrgyógyászati vizsgálatok alapján komplett, illetve inkomplett Vogt-Koyanagi-Harada-betegséget diagnosztizáltunk. Mindkét esetben nagy dózisú gyulladáscsökkentő (szteroid) terápia hatására a gyulladásos tünetek csökkentek és a betegek látóélessége javult. Első esetünkben immunszuppreszív kezelés (cyclosporin) elegendőnek bizonyult, második esetünkben azonban a szemészetben újonnan alkalmazható biológiai terápiára (adalimumab) volt szükség a tartós gyulladásmentesség eléréséhez. Következtetés: Vogt-Koyanagi-Harada-betegség diagnosztikájában nélkülözhetetlen a szemészek szoros együttműködése a társszakmák orvosaival. A biológiai terápia bevezetése a szemészetben, döntő jelentőséggel bír az immunmediált uveitisek, így a Vogt-Koyanagi-Harada-betegség kezelésében is.  Kulcsszavak: Vogt-Koyanagi-Harada-betegség, biológiai terápia, adalimumab, TNF-alfa-gátlók