Nemrégiben két nagy esetszámú tanulmány igazolta, hogy vazodilatációs provokáció nélkül a koszorúér-szűkület után/előtt mért nyomáshányados alapján vezérelt revaszkularizáció hasonló klinikai kimenetelt eredményez, mint a maximális vazodilatációban meghatározható frakcionális áramlási rezerv (FFR) által vezérelt revaszkularizáció. Azonban jelenleg még nem pontosan tisztázott, hogy mi a klinikai jelentősége a hyperaemia nélküli és a hyperaemia melletti nyomáshányadosok különböző eredményeinek. Összefoglalónkban bemutatjuk a koszorúérben különböző körülmények között kialakuló nyomásgrádiensek patofiziológiai hátterét és az ebből levonható klinikai következtetéseket. Részletezzük a kombinált mérésekkel elérhető információk értékét az epikardiális és a mikrovaszkuláris elváltozások vonatkozásában. Felvázoljuk a klinikai döntéshozás egyik lehetséges algoritmusát, amely a szűkületek funkcionális értékelését a kevésbé invazív képalapú (image based) FFR-számítással kezdi. Amit bizonyos értéktartomány ( 0,75-0,85 ) esetén nyugalmi és vazodilatációs invazív nyomáshányados együttes mérését is ajánljuk. A komplex stratégia alapján a ma még döntően a szűkületek anatómiai megjelenésén alapuló döntéshozás helyett teljes körű képet kaphatunk a koszorúér-betegség patofiziológia jellemzőiről, és meghozhatjuk a legmegfelelőbb döntést a revaszkularizáció szükségességét és a gyógyszeres kezelés irányát illetően.  Kulcsszavak: FFR, iFR, nyugalmi Pd/Pa, patofiziológia