Bevezetés: Irodalmi adatok alapján sebészi műbillentyű-beültetést követően az esetek 5-10%-ában alakul ki paravalvuláris leak. Legtöbbször ezek panaszt nem okoznak, ritkán azonban a paravalvuláris leak következtében szív­elégtelenség vagy jelentős hemolízis okozta sorozatos transzfúziót igénylő vérszegénység alakulhat ki. Magas műtéti kockázatú esetekben a transzkatéteres úton történő leak zárása alternatívát jelent a sebészi zárás helyett. Módszerek: 28 beteg (15 férfi, 13 nő) adatait elemeztük, akiknél intézetünkben 2010-2018 között perkután paravalvuláris leak zárás történt. Retrospektíven vizsgáltuk a betegek klinikai és szívultrahang-paramétereit, a beavatkozás sikerarányát, a zárás kapcsán fellépő korai és késői szövődményeket, illetve a betegek túlélését. Eredmények: A betegek átlagos életkora 69,56+-11,29 év volt. 20 betegnél szívelégtelenség, 4 betegnél transzfúziót igénylő hemolízis, 3 betegnél szívelégtelenség és transzfúziót igénylő hemolízis együttes indikációja, míg 1 speciális esetben aortakonduit mellett kialakult endoleak miatt történt perkután leakzárás. A betegek 82%-ánál (23 beteg) sikerült a záróeszközzel a leak-et zárni. A beavatkozást követően transoesophagealis ultrahang (TEE) vizsgálattal a paravalvuláris regurgitáció mértéke jelentősen csökkent. A medián 15 hónapos (9-103 hónap) utánkövetés során a betegek 76%-ának javult a NYHA funkcionális stádiuma. A beavatkozást követő 1 évvel a betegek 77%-a volt életben, 1 betegnél súlyosbodó hemolízis miatt sebészeti műtétre volt szükség. Következtetés: Magas műtéti kockázatú betegeknél a perkután paravalvuláris leak zárása biztonságosan kivitelezhető és hatékonyan javítja a betegek funkcionális állapotát. Magas kockázatú betegekben a transzkatéteres zárás a sebészeti műtét alternatívája lehet.  Kulcsszavak: paravalvuláris leak, perkután leak zárás