A hyperurikaemia mint cardiovascularis rizikófaktor: újdonságok a kezelési ajánlásokban / Alföldi Sándor
Bibliogr.: p. 250. - Abstr. hun., eng. - DOI: https://doi.org/10.33668/hn.23.021
In: Hypertonia és Nephrologia. - ISSN 1418-477X, eISSN 2498-6259. - 2019. 23. évf. 5. sz., p. 247-250. : ill.
A hosszú távú prospektív epidemiológiai vizsgálatok szerint szoros összefüggés van a szérumhúgysavszint és a cardiorenalis betegségek, azaz a hypertonia, az obesitas, a 2-es típusú diabetes, a szívinfarktus, a szívelégtelenség, a stroke és a krónikus vesebetegség között nemcsak hyperurikaemia esetén, hanem már a magas-normális húgysavszint (310-360 mikromol/l) esetében is. Az oki kapcsolat fennállását támasztja alá, hogy a vizsgálatok szerint a szérumhúgysavszint emelkedése megelőzi a cardiorenalis betegségek megjelenését. A gyógyszeres terápia részeként elsőként a xantinoxidáz-gátlók (allopurinol, febuxosztat) ajánlottak. Közülük a febuxosztat használata a közelmúltban megjelent CARES tanulmány után háttérbe szorult, mivel az allopurinolhoz képest kevésbé csökkentette a cardiovascularis és összhalálozást. Az új ajánlások szerint nagy cardiovascularis kockázatú betegekben hyperurikaemia vagy köszvény esetén az elsőként választandó szer az allopurinol, és a húgysavszint célértékig történő csökkentéséig folytassuk a kezelést. Kulcsszavak: hyperurikaemia, köszvény, metabolikus szindróma, 2-es típusú diabetes, cardiovascularis kockázat, xantinoxidáz-gátlók, allopurinol,