A 20. század elején kutatók bevezették az antibiózis fogalmát, amely alatt Pasteur és Koch azt értette, hogy egyes baktériumok akadájozzák más baktériumok növekedését. 1942-ben nevezték el az ugyanilyen hatású gyógyszereket antibiotikumoknak. Korábban még az eukariótáknál csak mikroszkóposan igazolható kisebb élőlények elfogadása sem volt lehetséges. Erre volt jó példa Semmelweis Ignác élete, vesszőfutása és bukása. Halála idején a teljes orvostársadalom ellene volt, mivel nem ismerték el, hogy ők maguk okoznák betegeik halálát. Ha a mértéktelen antibiotikum-fogyasztás jelenlegi mértéke nem változik meg, sajnos újra a Semmelweis-érában találhatjuk magunkat. Ennek következtében egyrészt nem fognak hatni az antibiotikumok, másrészt sajnos újra mi magunk eredményezhetjük betegeink állapotromlását a feleslegesen alkalmazott antibiotikumokkal. Az antibiotikum-fogyasztás legnagyobb részét az állatgyógyászati felhasználás teszi ki, amelyet másodikként az alapellátásban és harmadikként a kórházi antibiotikum-fogyasztás követ.