Bevezetés: Becslések szerint az influenza évente 4 millió súlyos - tüdő-, agyhártya- és szívizomgyulladással járó - megbetegedést és 300-600 ezer halálesetet okoz világszerte. A WHO influenza immunizációs stratégia célja 2020-ra fokozni a vulnerábilis populáció és az őket veszélyeztetők védelmét. Ismert, hogy hazánkban az egészségügyi dolgozók influenza átoltottsága 2010 óta csökken, és messze elmarad a nemzetközi (70%), esetenként a magyar (40%) ajánlásoktól is. Ugyanakkor a kötelező szakmai gyakorlatuk során az aktív betegellátásban tevékenykedő tanulók, hallgatók hasonló adatai nem ismertek, ezzel kapcsolatos reprezentatív hazai kutatások nem történtek. A kutatás célja a Szegedi Tudományegyetemen ápolt és influenza fertőzésre fokozottan fogékonyak ellátását végző egészségügyi dolgozók és hallgatók influenza oltási magatartásának megismerése és a szokásokat meghatározó tényezők azonosítása. Anyag és módszerek: A keresztmetszeti epidemiológiai vizsgálat során az adatgyűjtés saját fejlesztésű, anonim, elektronikus önkitöltős kérdőívvel történt. Az adatelemzést leíró statisztikai módszerek alkalmazásával, SPSS szoftverrel végeztük. Eredmények: A vizsgálatban résztvevő 100 dolgozó és 291 hallgató 92-94%-a helyes ismeretekkel rendelkezik az influenzáról, 80-85% tudja, kik tartoznak a veszélyeztetettek közé, azonban 4% nem ismeri veszélyeztető rizikócsoportba tartozását. A megkérdezettek négyötöde egyetért azzal, hogy a leghatékonyabb megelőzési mód a védőoltás, és bár 57-83%-nak orvos, asszisztens, gyógyszerész stb. ajánlotta annak felvételét, a közvetlen betegellátásban tevékenykedő dolgozók 38,5%-a, míg a hallgatók 69,4%-a sosem volt oltva, és ezek 55%-a, illetve 31%-a ezután sem kíván élni ezzel a lehetőséggel. 62-64% egyetért a vakcina biztonságosságával, ugyanakkor a dolgozók 55%-a és a hallgatók 39%-a állítja, hogy az oltóanyag influenzát okozhat. A valaha oltottak többsége a központilag biztosított, térítésmentes vakcinát preferálja és egyetért a magas (legalább 70%-os) dolgozói és hallgatói átoltottság szükségességével, de csak 2/3-uknak lényeges saját immunizáltsága. Az oltatlanok oltás elutasításának oka 39-42%-ban a veszélyeztetettség tudatának hiánya, 22-24%-ban az egyéb megelőzési módszerek előnyben részesítése és 15-20%-ban az oltás kevésbé fontosnak tartása. A rendszeresen oltottak döntését tudományos ismereteik, korábbi pozitív vakcinációs tapasztalataik, az oltóanyag hatékonyságába vetett bizalom, továbbá saját és családtagjaik egészségének védelme motiválja. Az oltást követő nemkívánatos esemény erős visszatartó erő lehet. Kiemelendő, hogy a hallgatók többsége a 2017/2018. évi szezon során nem tudott térítésmentes oltásra jogosultságáról. Következtetések: Eredményeink alapján lehetőség nyílik az influenza vakcinációs szereplők (munkáltató, oltóorvos, oltandók) immunizációs érdekeltségének, felelősségtudatának, kommunikációjának, valamint oltástudatosságának és motivációjának fokozására, végső soron a térítésmentes oltásra jogosultak átoltottsági arányának kedvező irányú megváltoztatására.  Kulcsszavak: influenza, vulnerábilis csoportok, prevenció, védőoltás, influenza oltóanyagok