Az encephalopathia leggyakrabban belgyógyászati betegségek szövődményeként vagy végállapotaként alakul ki, de gyógyszerek, toxinok következtében is kifejlődhet. Az elnevezés ugyan heterogén betegcsoportot jelöl, a tünetek mégis hasonlóak. Jellemző a viselkedés, a személyiség megváltozása, kognitív működészavar alakulhat ki, ugyanakkor fokális neurológiai jelek csak a betegség progressziójakor jelentkeznek. Az összefoglaló a leggyakoribb metabolikus encephalopathiákat részletezi, mint a hepatikus, uraemiás, oxigénhiányos encephalopathiát. Röviden összefoglalja a szénhidrát-anyagcsere zavarai, az ion- és elektroliteltérések mellett kialakuló encephalopathiákat. A Wernicke-encephalopathia sajnálatosan napjainkban is jelentős számban fordul elő, és a téves diagnózis, a kezelés megkezdésének késlekedése életveszélyt jelenthet. Az encephalopathia diagnosztizálása neurológus konziliárusi feladat. A metabolikus alapbetegség tisztázása után az oki terápiát az alapbetegség kezelése jelenti a megfelelő belgyógyászati osztályon.  Kulcsszavak: metabolikus encephalopathia, hepatikus, uraemiás, oxigénhiányos, Wernicke-encephalopathia