Egyszerű keresés   |   Összetett keresés   |   Böngészés   |   Kosár   |   Súgó  


Részletek

A cikk állandó MOB linkje:
http://mob.gyemszi.hu/detailsperm.jsp?PERMID=143399
MOB:2019/4
Szerzők:Papp István; Nagy Zoltán; Mester Ádám; Szentesi Margit
Tárgyszavak:RADIOLÓGIA; DIAGNOSZTIKUS KÉPALKOTÁS; ARTHRITIS
Folyóirat:Osteologiai Közlemények - 2019. 27. évf. 3-4. sz.
[https://www.mrt-os.hu/folyoirat.aspx ]


  Radiosynoviorthesisben alkalmazott radiológiai klasszifikációk  / Papp István [et al.]
  Bibliogr.: p. 77-78. - Abstr. hun., eng.
  In: Osteologiai Közlemények. - ISSN 1217-0593. - 2019. 27. évf. 3-4. sz., p. 70-78. : ill.


Célkitűzés. A szerzők áttekintik a radiosynoviorhesisben (RSO) alkalmazott radiológiai klasszifikációs rendszereket. Metodológia. A radiológiai klasszifikációs rendszereket a 40-es években kezdték fejleszteni, így 1949-ben jelent meg a mai napig használt Steinbrocker (1949), majd a Kellgren-Lawrence (1956) beosztás. A későbbiekben megpróbáltak részletesebb értékelő rendszereket kidolgozni, így megjelent az Ahlböck (1963), Sharp (1971), Larsen (1977), majd az újra-gondolt Sharp (1985) és Larsen (1995). A bevált rendszereket tovább módosították: Genant (1998), van der Heijde (1989), Rau (1995), majd Ratingen (1998). Egyszerűsített fejlesztésként jelent meg a SENS (1999) és a SES (2000). A radiológiai értékelő rendszerek különböző szeropozitív és szeronegatív arthritiszek, osteoarthritisek felmérésére fejlesztődtek ki. Továbbra is erős viták tárgyát képezik, így folyamatosan jelennek meg új elemzések, minta Wassenberg (2001), OARSI (2009), ARASHI (2013) vagy a Salaffi (2019). Eredmények: A konvencionális radiológiai felvételek továbbra is az elsődleges elemző módszert jelentik a degeneratív betegségek, arthritisek diagnosztizálására és a kezelések utánkövetésére. Sokkal előrehaladottabb diagnosztikus módszerek is megjelentek (pl. mágneses rezonancia, computer tomográfia, ultrahang vagy nukleáris szcintigráfia), és kétségtelen, hogy a lágyrészek megítélésére ezek az eljárások alkalmasabbak, de ugyanakkor költségesebbek, nem mindig hozzáférhetők. Így, a krónikus synovitisek radiokolloidos kezeléseiben a hagyományos radiológiai felvételek továbbra is elsőként alkalmazható módszert jelentenek. Segítségükkel megerősíthető a diagnózis, és lemérhető a kezelések hosszútávú hatása. Következtetések. Annak ellenére, hogy a 40-es évekről folyamatosan jelentek meg radiológiai táblázatok, az új skálák olykor túl részletesnek bizonyultak (pl. 100-300 pontosak), és idő hiányában a radiosynoviorthesisre továbbra is a Steinbrocker (rheumatoid arthritis) és a Kellgren-Lawrence (osteoarthritis) skálát használják a radiációs synovectomiát alkalmazó centrumok.