Az immunthrombocytopenia (ITP) változatos vérzéses tünetekkel jelentkezik, incidenciája felnőtteknél 3,4/100 000 fő/ év, prevalenciája pedig 9,5/100 000 felnőtt. Az elmúlt évtizedben árnyaltabb lett a betegség patofiziológiájáról alkotott képünk, így új irányelvek mentén diagnosztizáljuk és kezeljük az ITP-s betegeket, illetve megújult a kórképpel kapcsolatos terminológia is. A jelenlegi bizonyítékok alapján van létjogosultsága a lépeltávolításon kívüli egyéb kezelési lehetőségeknek a tartósan alacsony vérlemezkeszámmal és vérzéssel jelentkező betegek második vonalbeli kezelésében. A hosszú távú követési adatok arra utalnak, hogy különösen a trombopoetinreceptor-agonisták hatásosak és biztonságosak, remisszió pedig csak későn jelentkezik. Az ITP miatt splenectomizált betegek követése során jelentős potenciális kockázatokkal számolhatunk, melyekről a beteget megfelelően tájékoztatni kell, és amelyek hatással lehetnek arra, hogy az orvos és a beteg a másodvonalbeli kezelések közül melyiket választja. A terápiás szükségletek kielégítése érdekében több új gyógyszerjelölt fejlesztése van folyamatban. A felnőttkori ITP első vonalbeli kezelése nem sokat változott az elmúlt években, a második vonalbeli ITP terápiájában viszont olyan előrelépések tanúi lehettünk, melyek miatt a klinikusok egy része szeretne útmutatást kapni. 2018-ban az Amerikai Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatósága (FDA) jóváhagyta a fosztamatinib alkalmazását a felnőttkori krónikus ITP második vonalbeli kezeléseként. Így ez a gyógyszer lett a romiplosztim és eltrombopag egy évtizeddel korábbi engedélyezése óta az első új, kereskedelmi forgalomba kerülő készítmény a felnőttkori ITP kezelésében. 2019 júniusában az FDA jóváhagyta az avatrombopagot a thrombocytopenia kezelésére olyan, krónikus immunthrombocytopeniában szenvedő felnőtt betegeknél, akiknél a korábbi kezelésekre elégtelen terápiás választ figyeltek meg.  Kulcsszavak: thrombocytpenia, splenectomia, új gyógyszerek