Bevezetés: Korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a krónikus limfocitás leukémiában (CLL) szenvedő betegek körében a melanoma malignum (MM) kialakulásának kockázata nagyobb az átlagpopulációhoz viszonyítva. Amennyiben a melanoma a krónikus limfocitás leukémia diagnózisának felállítását követően alakul ki, rosszabb túlélésre lehet számítani, mint amikor a krónikus limfocitás leukémiát megelőzi. Jelen vizsgálatunk célja az volt, hogy a két malignus megbetegedés együttes előfordulása esetén a betegeket azonosítsuk, majd a kórtörténetben szereplő adatokat elemezzük, és a betegségek kórlefolyását megvizsgáljuk a szakirodalomban fellelhető korábbi tanulmányok tükrében. Betegek és módszerek: Retrospektív adatgyűjtés során a 2000 és 2016 közötti időszakban 947 krónikus limfocitás leukémiás beteg adatainak áttekintése során összesen 13 betegnél igazolódott krónikus limfocitás leukémia és melanoma malignum együttes előfordulása a Szegedi Tudományegyetemen. Eredmények: 11 esetben a krónikus limfocitás leukémia diagnózisa megelőzte a melanoma malignum diagnózisát, 1 esetben a melanoma malignum volt az első diagnózis, 1 esetben pedig egy időben került felismerésre a két betegség. Diagnózisok közt eltelt idő 7,4 év. 5 beteg részesült fludarabintartalmú kezelésben. Következtetés: A krónikus limfocitás leukémiás betegeink 1,3%-ában észleltük melanoma fennállását. Ezekben a betegekben a melanoma malignum diagnózisának felállításáig eltelt átlagos időtartamot nem befolyásolta, hogy a kezelés tartalmazott-e fludarabint. Az alacsony betegszám alapján a túlélésre vonatkozóan csak óvatos következtetést lehet levonni. Mindkét malignus betegség együttes fennállása esetén fontosnak tartjuk az interdiszciplináris együttműködés hangsúlyozását.  Kulcsszavak: krónikus limfocitás leukémia, melanoma malignum, immunszuppresszió, fludarabin