Kockázatalapú praediabetesszűrés egy vidéki családorvosi praxisban - orális glükóztolerancia-teszt vagy glikált hemoglobin? / Galvács Henrietta, Szabó János, Balogh Zoltán
Bibliogr.: p. 1982-1983. - Abstr. hun., eng. - DOI: https://doi.org/10.1556/650.2019.31573
In: Orvosi Hetilap. - ISSN 0030-6002, eISSN 1788-6120. - 2019. 160. évf. 50. sz., p. 1976-1983. : ill.
Bevezetés: A diabetes mellitus prevalenciájának növekedése világviszonylatban is aggasztó tendenciát mutat. Egy erős, jól működő alapellátás a primer, illetve a szekunder prevencióra fókuszál. Magyarországon kevés idő jut a megelőző munkára, ennek következtében a cukorbetegség, annak kórmegelőző állapotai nem a megfelelő időben kerülnek felismerésre. Célkitűzés: Az első körben felmérni egy halmozottan hátrányos helyzetű település 18-75 éves korosztályában a diabetes mellitus kialakulásának kockázatát, majd a fokozott, illetve magas rizikócsoportba tartozóknál laborvizsgálati módszerekkel az esetleges szénhidrátanyagcsere-zavarok kiszűrése. Módszer: A diabeteskockázat felmérése FINDRISC-kérdőív segítségével, a szénhidrátanyagcsere-állapot meghatározása pedig a fokozott, illetve magas rizikócsoportba tartozó pácienseknél orális glükóztolerancia-teszt, valamint glikálthemoglobin-vizsgálat elrendelésével történt. Eredmények: A 406 fős mintában 129 fő (31,77%) esetében fokozott, illetve magas diabeteskockázat igazolódott. A rizikó emelkedése az életkor (p<0,001) és a testtömegindex (p<0,001) vonatkozásában szignifikáns összefüggést mutatott. Orális glükóztolerancia-teszttel 28,3%-ban praediabetes került felismerésre, 9,43%-ban pedig korábban nem diagnosztizált diabetes mellitus. Glikált hemoglobin alkalmazásával a praediabetes előfordulási gyakorisága 50,94%, a diabetes mellitusé 11,32% volt. A praediabetes, illetve diabetes mellitus legerősebb prediktora az életkor (p = 0,047) volt. A leggyengébb korreláció a dohányzás (p = 0,635), illetve a fizikai aktivitás (p = 0,975) kapcsán igazolódott. A metabolikus szindróma fennállása átlagosan 0,2%-kal növelte meg a glikálthemoglobin-értéket a vizsgált pácienseknél. Következtetések: A kapott eredmények rávilágítottak a prevenciós munka fontosságára. A cukorbetegség jelentős mortalitási és egészségkárosító kockázata miatt a megelőzés és a korai felismerés kiemelt feladata az alapellátásnak. Az orális glükóztolerancia-teszt mellett a glikálthemoglobin-meghatározás is javasolt, figyelembe véve annak diagnosztikai korlátait. A glikálthemoglobin-eredmények értékelésekor célszerű figyelembe venni, hogy detektálható-e metabolikus szindróma a páciensnél. Kulcsszavak: praediabetes, glikált hemoglobin, orális glükóztolerancia-teszt, alapellátás, prevenció