A glükagonszerű peptid-1 (GLP1) és receptoragonistái - a szénhidrát-anyagcserét érintő, valamint centrális, központi idegrendszeri hatásaik mellett - számos vonatkozásban érintik a gyomor-bél rendszer működését is. Lassítják a gyomor ürülését, a vékony- és vastagbél motilitását - az ileumperistaltica "fékezésére" utal az irodalmi összefoglalásokban szereplő "ileal brake" elnevezés -, serkentik az exocrin pancreas acinussejtjeinek működését és az amiláztermelést. A GLP1-receptor-agonisták napjainkban a 2-es típusú diabetes vércukorcsökkentő kezelésének meghatározó készítményei. A terápiás eszköztárába került hosszú, illetve rövid hatású változatok eltérően befolyásolják az éhomi és az étkezés utáni vércukorszintet. A készítmények ennek szem előtt tartásával történő - az újabb vizsgálatok fényében erőltetettnek ható - nem prandialis, illetve prandialis csoportosításával óhatatlanul a gyomorürülés befolyásolása került a figyelem előterébe, holott - különösen a hosszú hatású változatok esetében - legalább ilyen körültekintés szükséges a bélműködés vonatkozásában is. A közlemény áttekinti a GLP1 gastrointestinumot érintő élettani hatásait, és felhívja a figyelmet a lehetséges mellékhatások betegtájékoztatással és dietoterápiás módszerekkel történő megelőzési lehetőségeire.  Kulcsszavak: rövid és hosszú hatású GLP1-receptor-agonisták, gyomorürülés, bélmotilitás, pancreatitis, pancreasdaganat-kockázat