A váratlan szívhalál a fejlett országokban a halálozás egyik vezető oka. Bekövetkeztekor csak az azonnali ellátás mentheti meg a beteg életét. Az eszméletvesztéskor jelen lévő laikus tanú által alkalmazott egyszerű beavatkozással (CPR) a túlélés esélye jelentősen nő, mégis az eseteknek kevesebb mint a felében történik ilyen beavatkozás. Az utóbbi évek egyik legfontosabb felimerése az volt, hogy az alapfokú újraélesztés lépéseinek egyszerűsítése, az oktatás rövidítése és népszerűsítése szélesebb körben javíthatja a laikus segélynyújtás gyakoriságát és ezzel a túlélési esélyeket. A kezdeményezés valóban sikeres, és az utóbbi években számos tanulmánynak sikerült kimutatnia a laikus újraélesztés gyakoribbá válását a világban, Európában és hazánkban is. A túlélési mutatók kismértékű javulása is tetten érhető, ugyanakkor még mindig jelentősen elmarad az ideális körülmények között elérhetőtől. A jelen összefoglaló áttekinti azokat a szempontokat, amelyek a laikus segélynyújtás mennyiségi és minőségi javulását eredményezhetik hosszabb távon.  Kulcsszavak: kórházon kívüli keringésmegállás, túlélés, laikus újraélesztés, oktatás