A koraszülöttek nyitott ductus arteriosusa több évtizede kihívást jelent a neonatológusoknak. Bár az évtizedek során rengeteg tapasztalat gyűlt össze, a mai napig nincsenek kidolgozott irányelvek sem a kezelendő betegcsoport, sem a megfelelő terápia tekintetében. Nincs elég bizonyíték arra, hogy a ductus zárásával csökkenthető a szövődmények kialakulása, javítható a hosszú távú prognózis. Szívultrahang-vizsgálattal a hemodinamikai következmények felmérhetők, ma ez az alapvető vizsgálóeszközünk a zárás indikációjának felállításához. A terápiáról minden betegnél egyénre szabott döntést kell hozni, amelyhez a beteg speciális kockázati tényezőit is mérlegelni kell. Éppen ezért a végső döntés meghozatala mindig szoros együttműködést feltételez a neonatológus és a gyermekkardiológus között.