Akut koronária szindrómán (ACS) átesett betegek körében a recidív iszkémiás események kivédésére alapvető fontosságú a kettős trombocitaaggregáció-gátlás, amely során az aszpirin mellé jellemzően egy évig egy ADP-receptor-gátló kombinációja javasolt. Az elérhető ADP-receptor-gátlók közül az Európai Kardiológus Társaság aktuális szakmai irányelvei ACS-en átesett betegeknél rutinszerűen a hatékonyabb aggregációgátlást létrehozó prasugrel vagy ticagrelor alkalmazását preferálják, clopidogrel csak akkor javasolt, ha az előbbiekkel szemben kontraindikáció áll fenn, vagy a hatékony szerek nem elérhetők. Hazánkban a prasugrel és ticagrelor rutinszerű alkalmazását a gyógyszerár-támogatási protokollok szűkebb, magasabb kockázatú csoportokra szabják, de a támogatási szabályozás az elmúlt években kedvezően változott, jelentős előrelépést hozva magas kockázatú betegek optimális aggregációgátló kezelésében. Ugyanakkor a finanszírozás szabta lehetőségek és az ESC szakmai útmutatók között feszülő részleges ellentétekben sokszor nem egyértelmű, hogy a kiemelt alcsoportokban milyen szakmai szempontok támasztják alá a javasolt aggregációgátló választást. Ezért a Magyar Kardiológusok Társaságának Thrombosis Munkacsoportja az a célt tűzte ki, hogy egy szakértői javaslat keretén belül összefoglalja az egyes magas kockázatú ACS-alcsoportokban elérhető aktuális, releváns tudományos eredményeket és ezekből a napi klinikai rutin számára hasznosítható, gyakorlati javaslatokat fogalmaz meg az optimális aggregációgátló kezelésről.  Kulcsszavak: trombocitaaggregáció-gátlás, magas kardiovaszkuláris kockázat, clopidogrel, prasugrel, ticagrelor