A szerző a Nemzeti Szívinfarktus Regiszter 2014-2018. évi működése során rögzített adatokat foglalja össze és elemzi. A vizsgált időszakban a Regiszter működése országos jellegű volt, a szívinfarktus miatt kezelt betegek klinikai és ellátási adatai kötelező jelleggel rögzítésre kerültek. Az NSZR adatbázisának teljessége a vizsgált időszakban elérte esetenként meghaladta a 90%-ot. Több centrum esetén, folyamatosan 100%-os adatrögzítést sikerült elérni. A betegek többségénél nem ST-elevációval (NSTEMI) járó szívinfarktus miatt történt a kezelés. Revaszkularizációs kezelés a vizsgált időszakban az ST-elevációval járó szívinfarktus (STEMI) esetén a betegek 76-84%-ánál, NSTEMI szívinfark­tus esetén 52-58%-ánál történt. Az adatok elemzése során a panasz kezdete és az ér megnyitása között eltelt idő (teljes iszkémiás idő=TIT) prognosztikus jelentőségűnek bizonyult: a 200 percen belül elvégzett érmegnyitás esetén a betegek túlélése szignifikánsan jobb volt, mint ha a beavatkozásra 400 percnél később került sor. Az invazív kezelés mindkét típusú infarktus esetén lényegesen javította a betegek túlélését, 2017-ben 30 napos és az 1 éves halálozás PCI-kezelésben részesült STEMI-betegek esetén 10,1-15,6% volt, míg az NSTEMI-betegcsoportban 6,5-14,8%.  Kulcsszavak:miokardiális infarktus, szívinfarktus regiszter, revaszkularizációs kezelés, halálozás